minamole

A mi családunk hisz a Fogtündérben?

Mennyit küzdöttünk azért a fogért, ami most mozogni kezdett. Rengeteg nyál elfolyt és még nyálkendőt is megtanultam varrni, mert naponta több „fogyott”. Szinte tegnap volt, de mára már valóság, hogy mozog az A fog. Ekkor még erre a kérdésre nem voltam felkészülve: ”Anya!? Létezik a Fogtündér? Az én fogamért is el fog jönni?”

Ekkor belém hasított, hogy megint eljött egy újabb hagyomány megteremtésének az ideje.

A mi családunk hisz a Fogtündérben? Ki kell találni a történetünk, meg kell teremteni egy újabb hagyományunk! Imádom ezt a feladatot! Persze, hogy hiszünk!

A mesékben van Fogtündér, akkor nálunk miért ne lenne. Rendben, akkor már csak azt kell kitalálni, hogy mikor és hogyan viszi el az a bizonyos fogat, ami már tényleg nagyon mozog. Hova is tesszük a kiesett fogat, amelyet majd a Fogtündér megtalál és kap helyette Marci valamit… bármit, ami akármi… de mi is pontosan? Repkednek az ötletek és a gondolatok, közösen állítjuk össze a világot, amit majd elmesélünk, megélünk és amiben hiszünk.

Aranypénz van a mesékben, de honnan szerezzünk aranypénzt most? Igazi pénzt adni a snassz lenne, azt nem akarjuk. Aranypénznek álcázott csoki lett a megoldás, persze tudjuk, hogy ezért extrán fogat kell mosni, de tetszik az ötlet és persze beszerezhető is. Ezek után jön a történet részleteinek a kidolgozása, mert a kis kíváncsi, mindjárt egy fogát elvesztő Marcell persze mindent tudni akar.

Hova rejti el a Fogtündér az aranypénzt, hova viszi a fogat és azzal mi lesz? Rengetek kínzó kérdés és mi ötletelünk, hogy kerek legyen ez a történet. Gyorsan meg kell találni a válaszokat, mert az A fog, már nagyon mozog!

A Fogtündér végül elrejtette az aranypénzt, de persze nem olyan helyre, ahol nehéz lenne megtalálni hajnali hatkor, mert csak addig tudott aludni, hiszen annyira izgatott. Szerencsére nem bánta, hogy csoki volt és nem „igazi” pénz és miután befalta azt és rám nézett, majd elhangzott az a mondat, hogy: „Anya én eddig nem hittem a Fogtündérben, de most már tudom, hogy létezik!” Már tudtam, hogy ezért a cuki pofiért, akinek a szemében látni, hogy hiszi amit mond, megérte! Jó történetet találunk, ki megint van egy újabb hagyományunk és tudjuk, hogy hamarosan újra mozogni fog egy másik tejfog!

Köszönöm, ha elolvastad ezt a családi történetet!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!