minamole

A kertészkedésre meg kell érni - vendégposzt

Néhány éve még monoton, unalmas munkának tartotta a kertészkedést, ma már büszkén osztja meg kerti sikereit, tippjeit Lammel Krisztián. A fiatal hobbikertész sok ötletekkel szolgál, például a növényválasztáshoz.   

Három kaktusz és egy cserép kakukkfű – két éve még csak ennyi növény képviselte a természetet a fiatal hobbikertész otthonában. Nem is igazán vágyott többre, mert nagyon nem kedvelte a „mókuskerékszerű” kerti munkákat, a monoton locsolást, kapálást, gyomlálást. A növényeket ugyan szerette – köszönhetően édesanyja botanikus beállítottságának –, de amíg nem lett saját kertje, soha nem gondolta volna, hogy egyszer majd a trombitafolyondár metszéséről osztja meg tapasztalatait az interneten.

– Talán a kertészkedés is olyan dolog, amelyre meg kell érni. Idén töltöttem be a harmincat, s felnőtt fejjel, saját kertet gondozni teljesen más dolog, mint gimnazistaként segíteni otthon. Már megvan annak a szépsége, hogy saját magam találhatom ki a színkombinációkat, azt, hogy mi működik és mi nem, a terveim megvalósulását. Az egész folyamat egy nagy tanulás, a téli tervezgetéstől a színek és formák kiteljesedéséig – mondja Krisztián, akinek hamar szenvedélyévé vált a kertészkedés.

Kicsi, alig több mint háromszáz négyzetméteres kertje meglepően változatos: van itt gyepfelület, hogy nyáron ki lehessen feküdni, bokrok, fűszerek, magas ágyás a zöldségeknek. „Hogy a nagyságot érzékeltessem: a gyepet fél óránál nem tart tovább lenyírni, de ebben benne van a szegélyollóval való körülnyírása is”, nevet a fiatal kerttulajdonos.

13405717_1036473659779276_1718696620_o

Térnövelő fehérek

A kis kert „kitágítására” más ötlete is van Lammel Krisztiánnak: a kúszónövények, amelyekkel felfelé terjeszkedhet a kertész. „Nagy szerencsénk volt, mert közvetlenül a terasz mellett található a szomszéd bevakolatlan téglagarázsa, amelyre az előző lakó trombitafolyondárt futtatott. Ez pompás, sokszor méltatlanul mellőzött, agresszívnak mondott futónövény. Minden ősszel jól visszavágjuk – csak kórók maradnak a téglafalon –, nyárra hatalmas zöld lombtömeget növeszt, narancsszínű virágokkal. Telepítettem kúszó hortenziát is, nemsokára elkészül a futtatórács, melyre az egész házfalon felfuthat. A következő tervem pedig komlót ültetni, ami megfelelő regulázással szintén kordában tartható, s hamar átláthatatlan zöld falat alkot”, sorolja terveit a fiatal kertész. És persze a további kedvenceit, hiszen azokból bőven akad még a kis kertben.

Ilyenek az általa csak „tornyos virágoknak” nevezett szépségek: a gyűszűvirág, a macskafarkú veronika, a ligeti zsálya, a csillagfürt, a medveköröm, az izsóp. Ezek mind-mind felfelé törnek, és egy-egy szimpla virágú hajtás helyett „tornyosuló” virágkavalkáddal örvendeztetik meg a kertészkedőket.

 13410479_1036473553112620_2059112699_o

Szárazkert Kaliforniából

Krisztián „saját fejlesztése” a saját bevallása szerint egyelőre kísérleti fázisban lévő „szárazkert”, amely nem vagy alig igényel locsolást. „Az ezüstös levelű növények, mint a hamvas cipruska, az ökörfarkkóró, a kevés vizet igénylő fűszernövények, mint a zsálya, a kakukkfű, a ruta, valamint a varjúhájfélék, a kutyatejek vagy a télálló agavék mind-mind tökéletes választás száraz kertbe. Azért egy-két vízigényes faj is be-beköltözik, például a csillagfürt, a bordó levelű tűzeső vagy a medveköröm, aztán majd meglátjuk, hogy békélnek meg egymással…”, mondja Krisztián. Az ötletet a szárazabb észak-amerikai vidékeken hódító trend adta – Kaliforniát például manapság nagy aszályok sújtják –, ahol divat a szárazságálló növényekkel betelepített prérikert, többek között díszfüvekkel, kasvirággal, díszcsorbával.

Klasszikusok, kis csavarral

Mit minden kertész, Krisztián számára is mozgalmasak a tavaszi hónapok. A fehér gyűszűvirág, a gólyaorr és a hatalmas királynő-agavé már a földbe került, elültette a ciklámengumókat, az ezüstös levelű nefelejcset, a serlegloncot, míg a tűzeső és az iszalag még várja a kiültetést. „A klasszikus, bevált növények a kedvenceim, de lehet bennük egy kis csavar is; ilyen például a kék virágú, de ezüstös tarka levelű nefelejcs. A kedvenc virágszínem a fehér, amit próbálok néha lágyítani egy kis ezüsttel vagy ellensúlyozni bordóval. De például a macskamentából nagyon kedvelem a kék virágút, a hamvas cipruska és a ruta pedig sárgán virít, csakúgy, mint a téltől szürkészöld lombjával díszítő ökörfarkkóró, amely a nyári száraz kert egyik fő eleme lesz. Néha jó elszakadni a szigorú szabályoktól.”

13389328_1036473603112615_2077289733_o

Gyönyörű pozsgások

Krisztián kertjében felfedezhetünk jó néhány nem kézenfekvő, gyakran méltatlanul elhanyagolt növényt is. Ilyenek például a pozsgások. „Nemcsak virágzáskor szépek, hanem a lombjuk is nagy díszítő értékű. A varjúhájból több fajtám is van, tarka levelű és sima is, szép ezüstös levelekkel. A pompás varjúhájnál szebb őszi virágot aligha tudok elképzelni! Az oxfordi botanikus kertből kaptam egy sötét, bordós levelű változatot, a ’Purple Emperort’, ez lesz majd az ezüstös száraz kert egyik fő ellenpontja, csak nőjön meg! A varjúhájakat egyébként könnyedén lehet dugványozni, így sok példányhoz ingyen juthatunk hozzá. A másik két kedvencem az amerikai kövirózsa és a fás kövirózsa. Egyetlen hátulütőjük, hogy fagyérzékenyek, de hűvös, világos helyen teleltethetők. Az Echeveria kitett, forró helyeken is nagyon szépen díszít, vizet sem sokat igényel, de félárnyékban is szép. Az Aeonium meglátásom szerint szereti, ha rendszeresen öntözzük.”

13383769_1036473563112619_879646581_o

13383554_1036473629779279_2030267199_o

Magok a netről

Krisztián időnként külföldről is rendel virágmagokat, amelyekhez itthon nehéz hozzájutni. „Gyakran például csak színkeverékben kapatók egyes virágok. Ilyen a gyűszűvirág, amiből itthon még nem láttam színek szerint szelektált magokat, pedig én csak fehéret szerettem volna. Ez volt a terv, aztán ahogy megláttam más fajtákat is, nem lehetett ellenállni… Legutóbb barackszínű (’Sutton’s Apricot’), bordóközepű fehér (’Pam’s Choice’) és ezüstös, hamvas levelével is díszítő gyűszűvirágot (Silver Fox) rendeltem.”

13410361_1036473606445948_315689784_o

 

Ez az első vendégposzt a blogon, a kertészt én szerettem volna bemutatni, de az időmbe nem fért bele az interjú. A remek cikkért köszönet Pomaranszki Lucának, aki megírta és Lammel Krisztiánnak, aki megmutatta a kertjét.

Az eredeti cikk a BORS Lakás és kert magazinban jelent meg 2016-ban.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!