minamole

Egy alkotás keserédes története.

Kreatív emberek vesznek körül, de még hasonlót sem hallottam eddig. Amikor először bekapcsolódtam ebbe történésekbe, akkor még nem tudtam mi lesz a vége. Megvártam, mert reménykedtem egy pozitív végkifejletben. Nos, hogy az eljött-e, csak a végén árulom el.
A történet főszereplője egy szárnyát bontogató Alkotó, akinek már kiállításai is voltak. Egy ismerős megkereste, hogy több kiállítást szervez és más festőművésztől is kért már alkotásokat, adna-e neki valamit? Mivel ismerős szimpatikus volt és már többször találkoztak, valahogy megbízott benne, ezért az Alkotás útra kelhetett.
Nincs papír, csak egy fotó az Alkotásról és persze, a szignó. Az ismerős, aki eddig mindig elérhető volt, hirtelen eltűnt. Volt egy történet, hogy miért nincs kiállítás, miért nem kerül vissza a kép. Az idő telt, az Alkotás valahol pihent, de nem került vissza az Alkotójához.
Lehet az egészet azzal magyarázni, hogy az Alkotó nem volt jó emberismerő, hogy nem járt az ismerős nyakára, hogy adja vissza a képet, de hiába a lényeg az, hogy az Alkotást ellopták. Az Alkotót becsapták, a képet kicsalták tőle, nemhogy honoráriumot, de még csak dicsőséget sem kapott érte.
A történet itt feledésbe is merülhetne, mindenki levonhatná a következtetéseket és maradna a keserűség…

rippl-ronai-kalapos-no-1927

Rippl-Rónai József: Kalapos Hölgy 1927 Forrás: http://cultura.hu/kultura/rippl-ronaiert-30-millio/

Az élet viszont nagy rendező, mert nem hagyta annyiban a történetet. Az Alkotó kirándulni ment és családi körben beültek egy kis szimpatikus helyre megpihenni. Miért pont akkor és miért pont oda, ezt nem is tudják, a lényeg viszont a falon várta őket.

Az Alkotás a falon lógott és tagadhatatlanul jól állt a helynek. Az Alkotó meglelte Alkotását. Nem is hitt a szemének, megfordult vele a világ egy perc alatt.
A sokkhatás legyőzése után az Alkotó megpróbált a Tulajdonossal beszélni, ami akkor nem jött létre, de egy későbbi alkalommal igen.
A történet másik fele, hogy a Tulajdonos egy bolhapiacon jutott az Alkotáshoz. Nagyon megtetszett neki és rögtön a kis üzletébe szánta a falra.

Az Alkotó anyagilag ugyan megkárosodott, de igazi kárpótlás számára az, hogy az Alkotása igazi otthonra talált, és a Tulajdonosban új barátra lelt. Ez az alkotás igazi fizetsége. A Tulajdonos felajánlotta Alkotónak, hogy csak neki egy kis kiállítást szervez, mert az Alkotás nagyon közel áll a szívéhez. Ezt azzal is bizonyította, hogy megsimította azt, ami ezer szónál is többet ért. Ez a mozdulat és az új barátság feledtette az egész herce-hurcát, mégis hagyva egy kis édességet maga után. Így lett keserédes ez a történet.
A történet sajnos a magyar valóságban született, az Alkotót ismerem.

A képet csupán illusztrációként használtam, mivel az Alkotás egy valós festmény és egy valós hely szerepel a történetben, nem szeretném ha felismerhető lenne.

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!