minamole

Türkiz fodrosság

Nagyon szeretem, amikor lehet ötletelni egy kérésen. Nagyon jó barátosném adta azt a feladatot, hogy szeretné ha több türkiz szín jelenne meg az otthonában, de nem akar sokat költeni, van-e ötletem? Szerintem egy jó anyagból készült párna jó kis színfolt egy lakásban, pláne a kért élenk türkiz színben.

Mivel csak keveset költhetünk, ezért nem gondolkodhattam drága alapanyagokban, de mégis szerettem volna valami kis különlegességet alkotni. Az utcánk végén lévő turiba úgy érkeztem, hogy párnának való alapanyagot keressek, legyen az bármi is jelen életében, de csak pamut jöhetett szóba. A türkiz színt nem lehet nem észrevenni és a keresésem végére két felsőre szűkítettem a jelentkezőket.

Nem fogom leírni ezen párna elkészítését lépésről-lépésre, inkább csak pár gondolatot, hogy mire figyeljetek, ha ilyet szeretnétek készíteni. Most szeretném megkérni esetleges profi varrónői olvasóimat, hogy NE olvassák tovább saját egészségük érdekében. Gyorstalpalón tanultam varrni és imádom a gyors és egyszerű megoldásokat.

Pár gondolat, hogy mit és hogyan gondolkodtam keresés közben. A szín adott, de legyen minél nagyobb méretű, hogy sok anyag legyen gazdálkodni, olyan szemmel kell nézni a ruhadarabot, hogy minél egyszerűbben lehessen a párnát beletenni, könnyen ki lehessen alakítani a párna száját, zippzár varrást szeretném elkerülni, mit elkerülni nem akarok ilyet varrni és kész.

Mutatom képen, hogy milyen egyszerűen sikerült a párna száját (van ennek valami más neve?) kialakítani, mivel a felsőrész egyenes volt. Így meg is van hol lehet beletenni a párnát, a széle csodásan kialakítva, a hátulja gumis, könnyen nyílik, kis gombok dísznek, tartalékgomb szabad felhasználásra, ő párnának született.

fodros_zaro

Szerettem volna ha van egy kis különlegessége a huzatnak és mivel gazdagon fodrozott volt az eleje, nem haboztam és kifizettem a kb. 300 Ft-ot érte. A párna maga egy 500 Ft-os új termék 35×35 cm-es méretben, a nevét megnemmondom, de a kép alapján felismerhető a IKEA-ban.

A legfontosabb tanácsom, hogy el kell kezdeni, valahogy ugyis lesz és persze sok gombostűt kell használni és pontosan mérni. Mivel nekem megvolt hol fogom nyitva hagyni a párnát, igy ott kezdtem. A párnát párszor rápróbáltam, a fordok csinosan áltak, mértem és berajzoltam a vonalat illanó filccel, ami mentén varrnom kell. A 35 cm-es párnához 36 cm-es huzatot varrtam. (Nem tudom, hogy ez igy tövényes-e de nekem megfelelt, a varrni jól tudók már ugysem olvastak el idáig)

fodros_reszletek

Természetesen egy blúzban van szűkítés, berakás és derékmiegymás, de semmi nem baj, mondom el kell kezdeni és gombostűzni, ki fog alakulni a forma és utána csak tolni kell a gép alá a megrajzolt vonal mentén. A tartalék gombot pedig felvarrtam a hátuljára, hogy a nyitott párnaszájat bezárjam. Ezt majd ujra fel kell varrni mosás után.

Minden oldal kialakítása után a párnát belepróbáltam és tényleg rendesen mértem, de másfél óra után igy is készen lett. Teljesen elégedett vagyok, remélem a barátnőmnek is tetszeni fog.

fodros_kesz

Ja, aki figyelt most megkérdezheti, hogy mi lett a másik felsővel. Azt jól megtartottam, mert szuper anyag és nem tudtam belevágni! Van ilyen! Remélem nem haboztok és akár egy régen elfejetett ruhadarabnak új életet adtok! Sok sikert!

Ha tetszenek a megvalósult ötletek, kérlek csatlakozz a Facebook közösségemhez, ahol követheted az új bejegyzéseket, műhelytitkokat és a következő munkáimról információkat árulok el. Ha kérdésed van ott is felteheted.

Gyerekes csomagolás

Szülinapra voltunk szombaton hivatalosak, Dani barát 2 éves lett. Az ajándék egy mesekönyv, amelyet remélem szeretni fog. A csomagolást szerettem volna egyedivé tenni és bevonni Marcit is. Már karácsonyi és anyák napi ajándék képeket is festettünk a nagymamáknak és nagynéniknek, így van itthon gyerekeknek szánt lemosható ujjfesték. A festéket anno közösen vettük meg az egyik kis barátunk szüleivel, mert annyi van benne, hogy még a két család használata mellett is lassan fogy.

Átgondoltam milyen itthon lévő papírból készülhetne a csomagolás felmerült egy meglévő csomagolópapír fehér oldala, de azt elvetettünk. Eszembe jutott, hogy van skiccpauszom, így mi ezt választottuk, de ez persze nem egy alapvető háztartási kellék. Lehet kreatívnak lenni a papírválasztásnál: újságpapír, régi, szakadt vagy nem használt kotta, akár rajzlap is, bár az nem feltétlen jól hajtogatható, ellenben lehet belőle ajándéktasakot ragasztani. Valami csak van otthon!

Mivel Marci még kicsi ezért nem várom el tőle, hogy ecsettel fessen, igy a kezét használtuk mintának. Apa segített, igy sokkal gyorsabb és ami nagyon fontos, TISZTÁBB volt a folyamat.

Nem kombináltuk túl ahogy jöttek a szinek kentem a gyerek kezét ezerrel, Apa pedig rányomta a papírra. Direkt jól néz ki, hogy keverednek a szinek, elcsúszik a pici kézlenyomat és persze Marcinak is tetszett a maszatolás. Az ötlet kigondolása után, előkészítéssel együtt 10 perc alatt megdizájnoltuk az egyedi csomagolópapírt és a hozzá illő ajándék kisérőt. A gyermek mehetett kezet mosni, a csomagolópapír pedig száradni a napra. A festék gyorsan megszárad, csak a biztonság kedvéért vártam reggelig a felhasználással.

kezek_csomagolas elott

Az egyedi ajándékkisérőre nem fért rá a kicsi kéz, így az ujjait nyomtuk a papírra én pedig ráirtam az ünnepelt nevét és éveinek a számát, najó egy kicsit a csomagolópapírra is festegettem még számokat. Csudajó dolog ez a festés!

Becsomagolva így mutat a kis csomag, amelyet az ünnepelt anyukája értékelt, de Danit csak a mesekönyv izgatta, de nem is vártunk mást. Boldog szülinapot Dani!

kezek_kesz

Ha tetszenek a megvalósult ötletek, kérlek csatlakozz a Facebook oldalamhoz, ahol követheted az új bejegyzéseket, műhelytitkokat és a következő munkáimról információkat árulok el. Ha kérdésed van ott is felteheted.

Ragasztott levendulaillat

Levendulapárnát varrtam ajándékba. Nagy örömmel mutogattam egyik barátnőmnek, akinek tetszett, de rögtön mondta, hogy ő ilyet nem tudna készíteni, mert nincs varrógépe. Ha felmerül egy ilyen “probléma” az agyam rögtön elkezd azon kattogni, hogyan lehetne megoldani azt. Nos, jelentem megtaláltam a megoldást. Nincs több kifogás, lehet ragasztani is, aki nem tud varrni! 🙂

Kulcsszereplő a rávasalható szegély, született SY (na ebből a névből, már szerintem tudjátok, hogy melyik áruházban lehet kapni), amelyből 10 méteres kiszerelés 495 Ft-ba kerül. Ha ez túl sok, vagy nem jártok arra, úgy rémlik rövidáru boltokban is lehet kapni és persze akkor csak annyit vesztek meg, amennyi szükséges. Régebben használtam már, egy függönyt hajtottam fel vele, mosható és nagyon erősen tart.

Előkészületek itt látható a ragasztószalag (pardon:rávasalható szegély) is:

levendulaparna_elokeszulet

Szerintem egy dologra kell odafigyelni, amit megpróbáltam le is fotózni. Ha összehajtod az anyagodat a zsák formájára, akkor a “szájánál” az egyik végén az én esetemben, mivel el van szegve a másik vége, vagy mindkét végén vasalj vissza egy kis anyagot, hogy ha kifordítod szép legyen a széle és persze egyszerűbb legyen a ragasztás.

Mutatom:

levendulaparna_vasalas

Nekem egy kis csipke is volt az anyagon, igy tulajdonképpen három réteget ragasztottam, de minden réteg közé beletettem a ragasztószalagot (amelyet előzőleg hosszában félbevágtam) , mint egy szép szendvicsbe. Tulajdonképpen egy zacskónak a két oldalát ragasztottam igy össze, forró vasalóval nagyon gyorsan megolvad a szalagban lévő ragasztó és összeerősítette a két anyagot. Miután összeragadtak, kifordítottam őket és szép szélt vasaltam az oldalaknak. Ezután következett a tömés, és bevallom itt is csalok. Tömőanyagot használok és így sokkal kevesebb levendulavirágot kell felhasználom és finom puha lesz a kis zsák. (Persze azért kell levendula is bele rendesen, hogy finom illata legyen, de ha kevés van akkor ez egy jó trükk)

Valahogy így:

Miután kitömtem a párnám a kívánt pufiságra, következik a meglévő oldal ragasztása. Mivel előzőleg szépen visszahajtottuk az anyagot, ezért két szép egyenes és tiszta szegélyt kell összevasalni. Tulajdonképpen készen vagyunk, innen mehet a csicsázás kinek-kinek ízlése szerint. Én egy szalaggal kötöttem át és mivel még ragaszthatnékom volt, egy régi cérnagombot ragasztottam a masni közepére.

Szerintem jól látszik, hogy szép élet kaptam a ragasztásnál:

Tádááááám:

levendulaparna_kesz

Ha tetszenek a megvalósult ötletek, kérlek csatlakozz a Facebook oldalamhoz, ahol követheted az új bejegyzéseket, műhelytitkokat és a következő munkáimról információkat árulok el. Ha kérdésed van ott is felteheted.

Ajándékötlet feledékenyeknek

A hétvégén születésnapot ünnepeltünk. Szerettem volna a férjem, valami személyessel meglepni. Sajnos mindketten feledékenyek vagyunk, a fontos dátumokkal hadilábon állunk, igy ez az ajándék egy kicsit nekem is szól!

Az első ötlet egy szófelhő volt az általunk meglátogatott városokból, gondoltam borfajták kiírására is, de az ötletelésem végére a számunkra fontos dátumok megörökítése lett a cél. Ezek a dátumok a szülinapjaink, az esküvőnk dátuma és a kisfiunk születésének dátuma. A többit esetleg később valósítom meg. Régóta őrízgettem egy sablont, ami egy külföldi magazinhoz volt csomagolva, de egy gyors keresés után azért az itthoni kínálatban is találtam hasonlót. Természetesen a szabadkézzel megrajzolt számoknak és betűknek is megvan a személyes bájuk.

Első lépésben kiválasztottam a keretet, amelybe a kész művet szántam, így már tudtam a belső méretet, amelybe az írásnak el kell férnie. A sablonnal készítettem egy próbált, hogy a szöveg és a dátumok mennyire helyigényesek, ez egy kihagyhatatlan lépésnek bizonyult, mivel rájöttem, ahogy szerettem volna, úgy egyszerűen nem fér el. Kis változtatás után kiszámoltam, miként is írjam le mindazt, amit szeretnék.

Vízfestékkel festettem ki a megrajzolt formákat, így egy ehhez való papír lett az alap.

szülinapos_előkészület

A sablonnal könnyen és gyorsan formálódtak a betűk, ékezeteket viszont “gyártanom” kellett. Nem volt kérdés a színválasztás, maradt a zöld, mint mindkettőnk kedvenc szine. A vízfestékben nincs ilyen szinem, igy kevertem, ez is adott egy játékosságot a végeredmények, nincs két egyforma árnyalatú karakter. Az első betű nehezen alakult, de végül a gyerekeknek is jól bevált körberajzol és kifest módszerrel egész jól haladtam egy elképesztően vékony ecsettel. A felére már bele is jöttem az ecsethasználatba és a színvekerésbe. Nem szoktam festegetni, így nem lett igazán profi, de a végére összeállt a kép és elégedett voltam. Egy dolgot a következő, hasonló munkámnál azonban másként csinálnék, először festenék egy halvány hátteret. Remélem a leírásom ötletet adott és segített!

Leírva a számunkra fontos dátumok, amelyek közül a kisfiunk születési dátumára azért mindketten pontosan emlékszünk, de a sorból nem maradhatott ki.

szulinapos_végleges

Ha tetszenek a megvalósult ötletek, kérlek csatlakozz a Facebook oldalamhoz, ahol követheted az új bejegyzéseket, műhelytitkokat és a következő munkáimról információkat árulok el. Ha kérdésed van ott is felteheted.

Klasszikus óra - nem annyira klasszikus alapanyagokból

Tikk-takk őrület van nálunk, a majdnem 21 hónapos Marcit le kell szoktatnom a számítógépen lévő óráról a gép érdekében. Alaposan körülnézve, a házban csak ott van klasszikus formájú óra! A feladat tehát adott.

Mindenképpen filcből szeretem volna elkészíteni a számokat, színes, könnyen használható és viszonylag strapabíró (bár a mosást nem vagyon szereti). Kerestem inspirációkat a neten és sok, szépen kidolgozott faliórát találtam, de ez most nem jó, nekem olyan kell amivel lehet játszani, forgatni a mutatókat, pakolgatni a számokat. Pár napig rágódtam a témán, amikor eszembe jutott, hogy van egy méter öntapadós mágnesszalagom (kb. 500 Ft/méter hobby boltban), amelyet azért szereztem be anno, hogy majd egyszer jópofa hűtőmágneseket gyártok. Ezek szerint egy klassszikus formájú “hűtőmágnesfilcórát” fogok készíteni.

A számok megrajzolását szerettem volna megúszni, ezért a szövegszerkesztő programban kerestem egy kövér, nem talpas betűtípust. Három méretben nyomtattam ki és egyszerűen “rápróbáltam” a hűtőre, melyik méret lenne megfelelő.

A számokat körbevágtam és celluxszal a filc anyagra ragasztottam, így egyenletes szélt tudtam vágni, bár fontos az éles olló is! Annyit csaltam, hogy a számoknak nem vágtam közepet, kivéve a nullánál. A négyes, hatos, nyolcas és a kilences maradt lyuk nélkül, így stabilabbnak ítéltem. A mágneses szalag kicsivel szélesebb, mint 1 cm és öntapadós. Jó erősen ragad az anyagra, ollóval viszonylag egyszerűen elvágható.

Filcora_elokeszulet

Az elkészült számokat feltettem a hűtőre, nagyon jól tapad, még a filcnek is ad egy extra tartást. Amint elkészült az óra “számlapja”, papírból kivágva próbálgattam a mutatókat. Amint megtaláltam a megfelelő formát, ezt is ráragasztottam a filc anyagra és körbevágtam, a mágneszsalagot egész hosszában ráragasztottam és tettem a végleges helyére. A két mutató nem kapcsolódik egymáshoz, így könnyebb mozgatni őket.

Az órát ezen bejegyzés megjelenése előtti napon készítettem el, arra vonatkozólag még nem szolgálhatok informácóval, hogy mennyi ideig életképes.

Használatbavétel előtt, már a hűtőn:

filc_ora

Ha tetszenek a munkáim, kérlek csatlakozz a Facebook oldalamhoz, ahol követheted az új bejegyzéseket, műhelytitkokat és a következő munkáimról információkat árulok el. Ha kérdésed van ott is felteheted.

Színes ceruzából rajzolt betű

Ehhez a munkához nem volt meg minden felszerelésem, így először a barkácsáruházban kezdtem. Úgynevezett mini fűrészt/lombfűrészt kerestem, hogy a vékony ceruzákat el tudjam vágni, 990 Ft-os áron akadtam ilyen szerszámra. Satuba fogtam a ceruzát, sublerrel mértem a fél centiket és türelmesen, finom mozdulatokkal fűrészeltem, igyekeztem az indulatszavakat elkerülni, amikor a picike darabok a földre estek és elgurultak. Durván 70 mini darabra vágtam fel a meglévő, de nem túl jó minőségű ceruzákat, és közben azon goldolkodtam, hogy normális vagyok-e? Külön köszönet illeti Apósomat, aki nem kérdezte meg ugyanezt, hanem segített. Megmutatta hogyan kell a tolómérőt használni és a fűrészelést elkezdeni.

Miután levágtam a darabokat, várt rám megint egy jó kis türelemjáték. Mindegyiket először durvább csiszolópapiron, majd finomabb szemcsés un. polír papíron lecsiszoltam, persze mindkét oldalon!

A csiszolás előtti állapot:

ceruzadarabok

A kép hátterének, a tapéta színéhez legjobban hasonlító halványzöld filclapot választottam. Az “M” betű formáját ceruzával felrajzoltam, egyszerű hobbiragasztóval kezdtem neki a ragasztásnak. A színek sorrendje, az “ahogy jöt”t elv alapján alakult, a forma picit eltér a felrajzolttól, de a szimmetriára tudatosan nem is törekedtem (nem is nagyon tudtam volna).

Miután kialakult a forma, egy nehéz könyvvel lenyomattam a képet és egy óra múlva már tettem is a képkeretbe. Ezt a keretet azért szeretem, mert van mélysége és vastagabb tárgyakat is bele lehet helyezni. Ribba névre keresztelték és 1990 Ft-ba kerül.

Az elkészült kép, azon nyomban felhasználásra került, a kisfiam szobáját díszíti. Remélem tetszik!

ceruza M - közeli

Az egész munka időigényes és csak akkor kezdj neki, ha van türelmed hozzá! A végeredményt látva viszont, szerintem megéri !

színes ceruza - keretben

Betű, mint dekoráció

Vannak részletek, amelyek csak lassan állnak össze, ez esetben egy “M” betűvé. Nagymamai örökség a himzőkeret, amelyet mindenképpen szerettem volna felhasználni valami szépre. Különböző méretű csipkék, terítők pedig akadtak a fiókban, de csak nemrég tettem szert régi, de eddig még nem használt cérna gombokra, kétféle méretben. A betű, mint dekoráció nagyon tetszik, sokféle megoldással találkoztam, most elkészítettem a sajátom a rendelkezésemre álló alapanyagokból.

A keretbe kerestem megfelelő méretű anyagot, amikor megtaláltam ezt a kis terítőt, amelynek a széle olyan helyesen mutat a kereten kívül, nem így terveztem, de igy maradt. Az anyag nagyon szépen kifeszült, mint egy festővászon. A cérnagombokat először kiraktam rá, utána pedig ceruzával halványan megrajzoltam a betű formáját. A gombok rögzítésére textilragasztót választottam. Nem törekedtem a tökéletes gombtávra, csak pakolgattam egymás után őket. Ahogy ragasztottam, sajnos a gombok elfogytak, dacára a pontos tervezésnek 🙂 . Mentőötletként nagyobb méretű gombokat tettem a két “végére”, mintha csak direkt akartam volna igy.

Egy kis vintage hangulat…

Zászlófüzér filcből - könnyen elkészíthető dekoráció

Szerintem itthon a zászlófüzér-őrület egy, esetleg két éve kezdődött. Nagyon jópofa és rengetegféle stílusban elkészíthető. A Pinterestet és a hazai oldalakat is átnézve találtam ki a saját verziómat. Kisfiam születésnapjára készítettem el, akkor az ünnepi asztalt díszítette, azóta a szobáját! A színválasztás nálam nem kérdés, elöször zöld, utána zöld, de ehhez most választottam egy kis kéket is a változatosság kedvéért.

A filc anyagnak nagy barátja vagyok, sokféle színben lehet már itthon is kapni, könnyen használható, olcsó és nem kell szegni! Bevallom, ezeket a szineket még első nekifutásomban és lelkesedésemben külföldről vásároltam, de azóta szép számban jönnek velem szembe a filccsomagok itthon is. A bogyószalagot (hivatalos elnevezését nem tudom), pedig Röltexben vásároltam (igen, még létezik és tök jó bolt).

A hiba, amit én elkövettem, de másnak nem kell, hogy túl puha filcet választottam a zászlóknak. Ez csak annyiban gond, hogy kevésbé tart jól. Kis hullám a szélén, de igy is jól mutat! 🙂

Nem sok tudományt vittem a tervezésbe, mivel 11 db filclapom volt, ezért 11 db zászlót vágtam ki. Lehet ollóval, de a vágókés sokkal gyorsabb, de persze ez feltételez komolyabb előkészületet és befektetést, amely nem szükséges (vágókés/vágólap/vonalzó). Szóval egy éles olló is megfelel, ha nincs más.

Miután kivágtam a háromszögeket, három méter bogyószalaggal nekiláttam a kézi varrásnak. Ettől sem kell megrémülni a harmadik zászlóra belejöttem és ráéreztem, mekkora öltésekkel kell dolgoznom. A cérna a bogyószalag színével azonos volt, így elölről nem is látszik a varrás, és mivel kis öltésekkel varrtam, hátul sem csúnya. A két oldalán hagytam még egy kis szalagot a felkötéshez. Egy esti filmnézés helyett/alatt elkészültem vele. Nagyon szeretem, azóta már kétszer készítettem ajándékba csajos szinekkel a barátnőknek.

A szoba dísze:

Egy csészényi tűpárna

Lehet, hogy a csészés tűpárna készítése nagyon népszerű az angolszász országokban, de én először itthon találkoztam velük. Amikor megláttam, hogy Kinga milyen szépeket alkot – Redcountry háza tája már tudtam, ha megtalálom a megfelelő csészét én is szeretnék egyet készíteni magamnak, esetleg ajándékba.

Mielőtt az a vád érne, hogy lenyúltam más ötletét szeretném jelezni, hogy megkérdeztem Kingát (akit nem ismerek személyesen), hogy felhasználhatom-e a munkáit inspirációként. Nem szeretném lemásolni, hiszen neki már kialakult és felismerhető a világa, de mégis szeretnék egyet magamnak. Aki pedig nem csinálja meg, nála megrendelheti! 🙂

A hozzávalókkal kapcsolatosan néhány tipp a saját tapasztalatom alapján, mert persze ezerféleképpen el lehet készíteni. Alapnak puha filcet használtam, amely jól alakítható, színben passzol a csészém mintájához, valamint jól hangsúlyozza a csipke mintáját. Tömőanyagnak egy vicces nevű termékeket árusító kék-sárga áruház “IRMA” nevű olcsó párnáját szedtem szét. A csipkét a filcre öltöttem, hogy ne mozogjon, az egyetlen igazán trükkös feladat, hogy akkora gombócot készítsünk, amekkora a csészében jól mutat, nekem második próbálkozásra sikerült is. Nem tudok centiméterszabályt, bele kell próbálni! Fontos még, hogy a gombóc jól ki legyen tömve tömőanyaggal, hogy szép tartása legyen és ne essen bele a tű ha beleszúrjuk. Körbe kell ölteni és megkötni, mint egy lufit, ez után bele kell ragasztani a kész gombócot a csészébe. Lehet kétoldalú ragasztóval, haladóbbaknak ragasztópisztollyal is!

Szerintem nagyon szép ajándék lehet belőle! Sok sikert az elkészítéshez!

Mutatok egy előtte/utána képet:

Tortatál készítése, olcsó alapanyagokból

Az inspirációimat, mint sokan, az interneten találom! Sokszor van úgy, hogy valami könnyűnek tünik és amikor nekikezdek, valahogy mégsem úgy sikerül, ahogy a képen láttam! Amit most készítettem, az ránézésre is könnyű és kivitelezni is egyszerű.

Régóta szerettem volna egy tortatálat készíteni, mert nagyon jól mutat rajta az édesség (is)! Már kitaláltam, hogy egy nagyáruházban kapható tányér lesz az alap. Becsületes neve ARV lapostányér, ára: 695 Ft remek, mert magában mintás és 1 darabot is meg lehet belőle vásárolni.

Ehhez kerestem talpat, amelyet szerettem volna, hogy stabil legyen, igy a poharakat elvetettem mint lehetőség, maradtak a gyertyatartók. A bolhán nem rendelésre érkezik az áru, ez a szép benne, hogy egyszercsak ott van, megtaláltad a hiányzó darabot! Jópárszor kimentem, mire kikotortam egy doboz mélyéről a megfelelő gyertyatartót. A magassága 19 cm, a színe pedig nagyon hasonló törtfehér, mint a tányéromé! Alku nélkül 300 Ft volt az ára. Jellemző a bolhapiaci vásárlásra, hogy ha csak egy terméket veszek az árusokkal nem nagyon lehet alkudozni. Najó, pont belefér az ezresbe a kettő, megéri nekem! 🙂

Ezek után a ragasztópisztolyomra volt szükségem, hogy a két darabot összeragasszam. Egy dologra figyeltem, hogy a gyertyatartó széle ne legyen hullámos, hogy minél nagyobb felületen ragadjon a tányér aljához. Szeretem ezeket az egyszerű, de nagyszerű projekteket! 🙂 Akár meglévő darabokból is el lehet készíteni, ha pedig nem tetszik a szine, tessék lefújni szórófestékkel!

Ha Te is készítettél már tortatálat, vagy most eszedbe jutott, hogy megcsinálod a hétvégén, akkor küldd el az elkészült mű képét nekem és egy későbbi bejegyzésben majd megmutatjuk mindenkinek! 🙂 Legyünk büszkék arra, amit megcsinálunk! Ide írj: minamole@freemail.hu

tortatál

Hogy került a tányér a falra?

Vannak olyan tányérok, amelyeket egyenesen arra terveztek, hogy fel lehessen tenni őket a falra. Ezeken már gyárilag van két lyuk, amelyekbe egy jó erős zsineget/drótot fűzve a tányér mehet is a szögre.

De mi a helyzet akkor, ha van egy szépséges tányérunk, amelyen nincsen gyári megoldás és nem használni szeretnénk, csak gyönyörködni benne? Az okosok már erre is kitaláltak valamit! A tányérakasztó, a rajta lévő rugó miatt pontosan illeszkedik a tényér formájához, többféle méretben is lehet kapni. Annyira zseniális!

Igy biztonságosan és esztétikusan mehet a tányér a falra és ez esetben ott is marad!

tányérkasztó hátulrol

Csészéből gyertya - gyakorlati tanácsok

A porcelánokat általában bolhapiacon, vagy a facebookon található porcelános oldalakról szerzem be. Nemrég szert tettem 5 db vízzöld csészére alátéttel együtt. Az ára szettenként 250 Ft volt, ezt azért írom le, hogy érzékeltessem néha milyen jó áron rá lehet lelni szép dolgokra. Ajándéknak szánom őket, gyertyát készítettem belőlük.

Amikor ezt kitaláltam természetesen feltúrtam a netet, hogy mégis hogyan fogjak hozzá. Nagyon sok szépen komponált “image” képet találtam, gyakorlati tanácsokat is, de mégis el kellett készítenem magamnak, hogy a megvalósítási trükkökre rájöjjek. Ezeket most leírom, remélem segítek vele, ha ilyet szeretnétek készíteni. Jómagam is máshogy kezdek hozzá a második gyertyaöntésemhez! 🙂

A hobby boltban kétféle gyertyát találtam zseléset és normált. A zselésnek elképesztő élénk színei voltak, a normál pedig visszafogottabb árnyalatokban található. Tutira mentem és jó élénk zöldet választottam! A zselés drágább, de szerintem a normál gyertyaviasszal is nagyon szépet lehet készíteni. A kanóccal nem akartam variálni és készen vettem. Egy olyan edényt kerestem a zselé felmelegítésére, amelybe ha belefolyik a gyertya nem sírom el magam.Forróvíz és mehet a zselé olvasztódni, elég gyorsan elolvad, egy fapálcikával kavargattam- de ez nem szükséges.A kanócra a következő fontos tippem lenne: bele kell ragasztani a csészébe, nincs mese! A kanóc alján van egy kis fém lapocska azt fixálni kell, vagy úgy jártok mint én, hogy elcsúszik ahogy beleöntöm a zselét. A kanócot egyenesen tartandó lehet trükközni legegyszerűbb egy hurkapálcához kötözni egy cérnával és a csészére tenni.

Még egy dolgot javasolok, jobban mutat a gyertya, ha majdnem tele van, ezt is elrontottam, de majd meggyújtom, leég és kezdhetem elölről!

Ha kérdésed lenne hozzászólásban vagy a facebookon is felteheted és bővítem a leírást!

Eredmény:

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!